Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


unikornis

Az unikornis egyszarvúnak is hívják. Talán minden lény között ők a legérdekesebbek; erejüket egy szarvban hordják, nem taposnak élő fűre, vízen is minha föld lenne, úgy járnak, és képesek járkálni a dimenziók között.

 

Egyszarvú (lat. Unicornis, gör. monocerosz), ló alakú mesés állat, vörös lófeje, fehér lóteste, őzlába és oroszlánfarka van, homloka közepén egyenes hegyes szarvval, mely hatalmas fegyveréül szolgál.

Hazájának Indiát vagy Afrikát tartják. Már az ókori íróknál is feltűnt, például ArisztotelészPlinius és Aelianus műveiben. Egyes utazók, például Katte, Rüppell, Fresnel Müller, akik a Fokföldről és mások, akiNumibia irányából haladtak előre Afrika belsejében, egyszarvút ábrázoló sziklarajzokat találtak.

Ókori eredetű hiedelmek szerint szarvának pora minden méreg hatását közömbösíti; az állatot csak úgy lehet elfogni, ha egy szűz leányt ültetnek le útjába, az előtt letérdel, és ölébe hajtja a fejét.

Különösen a középkorból maradt fenn sok ábrázolása; kedvelt volt címerállatként is. A szűziességnek vagy Szent Jusztiniának volt a jelképe. Még a 18. században is gyakran megjelent az egyszarvú alakja a patikák ajtaján.

Szemtől szemben álltak egymással. A Fekete Unikoris és az a valaki, akiről senki sem tudta, hogy ki is valójában. Ezt csak az Istennő tudta és a test és lélek tulajdonosa. Az egyiknek örökkévaló tudomása volt a lélek természetéről, a másik vagy menekült önvalója elől, vagy sosem létezett igazán. Az Unikornis mélyen a szemébe nézett a másiknak, lélegzete súlyos felhő párákba vonta a másik arcát. Napok, hetek, hónapok, talán évek teltek el így. Az egész erdő, a Mindenség várt arra, hogy a gondolatok szóvá formálódjanak. Az egyszarvú ráért, egész életében csak várt, miért lett volna most türelmetlen? Az erdő zöldje számolatlanul váltott sarjadásból a tél hamuszürkéjébe, de semmi nem változott. A hegyes szarv a másik szíve középpontja felé mutatott. A szív tulajdonosa ajkát egyre szorosabbra és szorosabbra zárta. Nem akart szólni, mert tudta, hogy ezúttal nincsen mentség. Ezen a helyen csak az igazság szólhat. Nincs lelkes, korhadt, poshadt, elszürkült lelkek csoportja akik lelkesen tapsolhatnának neki. Nincs éljenzés, hogy még lejjebb süllyedt, hogy még jobban hozzájuk hasonlóvá vált. Itt csak az Igazság szólalhatott meg. Az Igazság maga az Istennő. Az Istennő nem ellensége, hanem Anyja, kedvese, örök gyámolítója az Egyszarvúnak. Az emberi ármány ezen a helyen nem tudott célt értni.

 

Csend. Csend és csend.

 

 

Végül az egyszarvú mozdult meg. Még közelebb hajolt a másikhoz. Csak azért nem kerülhetett ajkuk közel, mert az unikornis szarva bizonyosan átszúrta volna a másik szívét, ha az annyira közel hajolt volna.

 

 

- Tanulj meg félig élni. Nem vagyok a szellemed! Fázni fog a lelked az Igaz Valód pillantásától. Nem csak engem veszítettél el, hanem egész nemzetséged.

 

 

Az unikornis még közelebb tolta fejét, a másik szívét majdnem átbökte a hegyes szarv.

 

 

- Írjál új könyvet! Nyiss új ajtókat, azt nem az Istennő nyitja. Az Istennő egyet nyit mindenki életében. Nem elég oda belépni, át is kell menni. Nekünk mindegy mi az ára, mert Érte tesszük és általa a Többiekért. A Szerelem Egy dolog és nem kiérdemelhető kincs. A Szerelem nem az amit meg magyarázol magadnak. A Szerelem az Harc, Küzdelem és a végén…csakis a végén….győzelem. Hogyan akarsz győzni, ha már a csata elején elfutsz?

 

Szólt az Egyszarvú. Minden szava halk volt, de súlyos lélegzet-lélek párával terhes. Végül vissza vonult, mert bármilyen fenyegető is tudott lenni, sosem ártott volna a másiknak. Lassan elhátrált a másiktól és mielőtt beleveszett volna a ködbe, annyi nyihogott:

- Emlékezni fogsz szavaimra. Emlékezni fogsz minderre, mert ez nem egy történet. Erről álmodtál. Rólam, az Istennőről és Róla. Nem haragszom, mert mi képtelenek vagyunk a haragra. Nem sajnálok semmit, mert nekünk nincs lelkiismeret furdalásunk. Annyit mondok csak, hogy viszlát.

 

 

 

Az erdő ködfátyolba vonta az Egyszarvút, aki örökre eltávozott a Mélységbe. Talán a tisztásához, talán az örök tél birodalmába. Talán arra a helyre, ahol a bokrok mélyén pihent le…..hó takaróval borítva. Örök álom, ébredés nélkül.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kiss.rebeka99@gmail.com

(rebi, 2011.08.01 10:12)

nagyon jó ez a cikk